Dr. Horváth Júlia

Fizetnem kell tartásdíjat, ha már felnőtt a gyerek?

Egy ügyfelem azzal a kérdéssel keresett fel, hogy kell-e tartásdíjat fizetnie úgy, hogy a közös gyermekük már nagykorú? Megalapozott lehet a volt feleség igénye? A továbbtanuló nagykorú gyermek tartását a korábban hatályos családjogi törvény nem rendezte részletesen, csupán a bírósági gyakorlat és egyéb jogszabályi források utaltak rá.

A 2014. március 15. napjával hatályba lépett polgári törvénykönyv szakaszai rendelkeznek a szülőket terhelő nagykorú gyermek tartási kötelezettségei felől. Elsősorban akkor kerül sor annak megítélésére, ha a továbbtanuló nagykorú gyermek szakmájának megszerzése, életpályára való képzettség megszerzése miatt szorul rá. Jogszabály a gyermektartást 20 éves korhatárig határozza meg, míg a nagykorú gyermek esetén 25. életév a határ. ( Ezen túl is van lehetőség tartásra, csak kivételes esetben.) Az életkori kitolódás értelemszerűen a korunk sajátosságaiból fakad. A gyerekek napjainkban később hozzák meg végleges elhatározásukat, hogy miből szeretnénk élni vagy akár a középiskola után külföldön próbálnak szerencsét.

Az életpályára való felkészítés magába foglalja, a felsőoktatásban folyó képzést, alap-és mester képzést- követve az ún. bolognai rendszert-,előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzést vagy tanfolyamot.

Kapcsolattartás alkalmával külföldre vinni a gyereket?

Elvált szülőkben gyakran fogalmazódhat meg a kérdés, főleg a nyár beköszöntével, hogy meghatározott időre vihetem -e a gyerekemet külföldre?

A Ptk. rögzíti, hogy a szülői felügyeleti jogokat gyakorló szülőt megilleti a jog, hogy gyermekével rövid időtartalmú külföldi utazáson vegyen részt. A külön élő szülő egyetértése nem szükséges ehhez. Erre az utazásra azonban, csak a feleket megillető kapcsolattartás időtartamában kerülhet sor.

Más a helyzet, ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekével ellentétben állónak ítéli meg, a külföldre vitelt, ilyenkor a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban kell rögzíteni, hogy nem illeti meg ez a jog.

A kapcsolattartás elmaradása vagy akadályozása esetén, nem csak annak pótlását rögzíti az új Ptk., hanem kitér a kártérítési felelősségre is. A felróható magatartást tanúsító szülő a másik félnek köteles megtéríteni azt a kárt- a polgári jog szabályai szerint-, amit neki okozott. így például, ha időben nem hozza vissza a gyermeket és ezzel a magatartásával akadályozza, hogy egy előre befizetett utazáson részt vegyenek, akkor a költségei megtérítését igényelheti.

Az ilyen irányú indokolt költségek megtérítése iránti igényt, a gyámhatóságnál kell előterjeszteni. Az egyéb kártérítési igényeket a bíróságtól kell kérni.

Apaság megállapítás DNS-vizsgálatból

Az apai jogállás a hatályos jogszabály szerint házassági kötelék alatt, élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárással, apai elismerő nyilatkozattal, illetve bírósági határozattal keletkezhet. Jelen blog bejegyzésem kifejezetten a- sokakat foglalkoztató- kérdésre, a bírósági határozattal keletkezett apaság megállapítására szentelem.

A bírósági határozaton alapuló vélelem csak abban az esetben alkalmazható, ha a fent felsorolt lehetőségek egyike sem állja meg a helyét. Nem volt házassági kötelék, élettársak esetén nem emberi reprodukciós eljárás következménye a gyermek születése, illetve nem került sor apai elismerő nyilatkozat megtételére.

A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az eset összes körülményei mérlegelése alapján megállapítható, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik. Fontos, hogy az apai jogállás ne legyen más módón betöltve!

Mi alapján dönt a bíróság az apaság kérdésében? Orvosszakértői (DNS-vizsgálat) elrendelésére kerül sor, amelyeknek az apa köteles alávetni magát. Ellenkező esetben az okozott költségek és pénzbírság megfizetésére is kötelezhető. Természetesen az anyával szemben is helye van bírság kiszabásának, amennyiben a gyermeket vérvétel céljából nem állítja elő vagy azt nem engedi.

Továbbá tanúk meghallgatása szükséges (barátok, rokonok stb.), akik esetleg tudhattak arról, hogy a vélelmezett fogamzási időben az anyának volt-e más férfival szexuális kapcsolata. Apasági perekben orvos tanú lehet, aki a tanúvallomást nem tagadhatja meg, orvosi titoktartás okán.

Ami változás a korábbi Csjt.-hez képest, hogy apaság bírósági megállapítását az anya, a gyermek, a gyermek halála után leszármazója és az apa is kérheti. Az újszerűség, hogy perindításra az anya is lehetőséget kap, a gyermek pertársaként.

Házasság felbontása megegyezéssel vagy feldúltságon alapulva

A magyar házassági bontójog nem alkalmazza a vétkességet. Az egyik fél másikkal szemben tanúsított hűtlenségét vagy fizikai fellépést, így az a fél is kérheti a házasság felbontását, aki házastársi kötelességét megsértette. A házasság felbontását kizárólag bírósági úton lehet kérni.

Az új Ptk. a házastársak egyező akaratnyilvánításán alapuló ("úgynevezett megegyezéses") és a nem megegyezésen alapuló házasság felbontásának szabályait választja szét a törvényszövegben. Akkor sem a megegyezés szabályai alkalmazhatók, ha az egyik fél szeretne elválni, a másik nem, vagy ha mindketten egyetértenek a válás szándékával, de az okokat nem kívánják boncolgatni.

A bíróság a házasságot akkor bontja fel, - a házastárs kérelmére - ha teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ebben az esetben a bíróság a megromlás egész folyamatát vizsgálja, feltárja annak lélektani hatásait is. Gyakran vétkesség nélkül is elhidegülhetnek egymástól a felek, de domináns kötelességsértő magatartások is felmerülhetnek az okok között, mint pl. a hűtlenség, alkoholizmus, durva tettlegesség.

Házasság felbontása önállóan vagy jogi képviselővel?

Gyakran keresnek fel házasság felbontási szándékkal az ügyfelek. Ezek a házasságok gyakran csak néhány éve tartanak, és akár már évek óta megszűnt az életközösség a felek között.

Ezekben az "egyszerű" esetekben, ahol nincs gyerek, sem vagyon, elmondom az ügyfeleknek, hogy hogyan tudják felbontani a házasságukat a keresetlevelük beadásával. Ezért jelen blogbejegyzésem is erre szentelem: A keresetlevél beadására a szükséges illeték befizetésén túl, tartalmaznia kell egy rövid, ám szükséges információt magába foglaló tényállást, illetve egy konkrét kereseti kérelmet, amelyet az illetékes bírósághoz kell eljuttatni.

Ezt követően a bíróság felszólítja a másik felet, hogy nyilatkozzon, majd kitűzi a tárgyalást. (Természetesen ez azokban az esetekben fordulhat elő, ahol a felek nem közösen kérik a házasságuk felbontását.)

Egy "egyszerű" házasság felbontásának időbeli megítélése is rendkívül szerteágazó, függ a bíróság leterheltségétől, a felek perbeli magatartásától, és egyéb tényezőktől.

Mi lesz a szülői felügyeleti joggal?

Élettársi kapcsolatban vagy házasság felbontása során a közös kiskorú gyermek sorsát rendezni kell! A gyermeket érintő leglényegesebb kérdés a gyermek feletti szülői felügyeleti jog.

Gyakorlati szempontból kétféle lehet a szülői felügyeleti jog: közös vagy valamelyik szülőnek kizárólagos. Amennyiben közös a felügyeleti jog, úgy a felek „megfelelően” tudnak egymással kommunikálni. Így a gyermeket érintő minden döntést közösen hozzák meg.

Fontos a „megfelelő” kommunikáció, mert azoknál a szülőknél, ahol ez nem működik, ott nyilvánvalóan közösen meghozott döntésre sem lehet számítani, így a gyermek életét befolyásoló döntést sem tudnak közösen meghozni.

Amennyiben a felek megállapodnak, vagy bíróság döntésének függvényében valamelyik szülő kizárólagos szülői felügyeleti jogot kap, úgy is vannak bizonyos „lényeges” kérdések, amelyeket a szülőknek közösen kell meghozniuk. (Pl.: melyik iskolába járjon, kiköltözhetnek-e külföldre, stb.)

Ezekben a kérdésekben – akár gyámhatóság közreműködésével – elérhető a felek közös döntése. A Ptk. lehetőséget biztosít, hogy a szülői felügyeleti jogot nem gyakorló szülő is kapjon lehetőséget, hogy a gyermek gondozásába, nevelésébe beleszóljon. (Pl.: milyen különórára járjon, kell-e fogszabályozó stb.)

A fentiekkel együtt, ami szintén a felek akaratán vagy bírósági döntésen alapul, szélesebb beleszólást kaphat a felügyeleti jogát nem gyakorló szülő a gyermek életébe!

Kamaszok a valóperben

A 14 év feletti gyereket a bíróság már személyesen meghallgatja egy házasság felbontása során. Amennyiben a gyermek felett gyakorolt szülői felügyeleti jog (korábbi néven gyermekelhelyezés) vitás, a bíróság elsősorban meghallgatást tart.

Ez a helyzet a gyermek számára mindig kimagasló stresszt, lelki megterhelést okoz, hiszen gyakorlatilag állást kell foglalnia, hogy kivel szeretne élni, „apuval” vagy „anyuval”. Azokban a helyzetekben, amikor az ellenérdekű fél (pl. apu) nem fogadja el a bíróság által meghallgatott gyermek döntését, további bizonyítási indítványoknak lehet helye.

Egy 14 év feletti gyermek szempontjából már sok jelentősége nincs a szülői felügyeleti jognak, hiszen ezek a gyerekek már sok esetben önállóan is képesek lehetnek dönteni az életük részleteiről, csak nem biztos, hogy megfelelően.

Az ő esetükben például az lehet a hangsúlyos, hogy használhatják-e a régi szobájukat, a megszokott miliőt, amiben eddig éltek. A kapcsolattartás kialakítása is inkább a döntésükre, szabad belátásukra bízott.

Tartásdíj fizetési kötelezettség szempontjából természetesen nem különböznek a náluk kisebb gyerektől. (Vagyis ugyanúgy jár nekik tartásdíj!)

Tényleg kellhet a mediáció?

A bírósági eljárás nem feltétlenül a legalkalmasabb eszköz a családi konfliktusok érzelmi rendezésére, gyermekközpontú kezelésére. A mediáció egy olyan alternatív vitarendezési mód, amely a szülők és a gyermekek kapcsolatára helyezi a hangsúlyt.

Ahol a mediátor semleges, független, a felek pedig önkéntes alapon vesznek részt az eljárásban. Az önkéntesség alól a bírósági mediáció – amikor az eljáró bíró döntése alapján vesznek részt – kivétel, ahol legalább meg kell jelenniük a feleknek.

A házastársak a házassági bontóper során – annak megindítása előtt, vagy a per alatt – közvetítői eljárást vehetnek igénybe, de akár a bíróság is kezdeményezheti azt, amelynek eredményeként létrejött megállapodásukat perbeli egyezségbe foglalhatják.

Tehát, ha a felek a mediáció keretében, még akár a per megindítása előtt megegyezésre jutnak, és az egyezség megfelel a jogszabályoknak, akkor azt a bíróság jóváhagyja, így elkerülhetővé válik az évekig tartó peres eljárás.

A kérdés azonban adott: érdemes közvetítői eljárást igénybe venni? Ugyanolyan hatékony eljárás ez, mint a per? A mediáció során a felek a vita megoldására szakember segítségével saját maguk találnak rá, szabad akaratukból, közösen hoznak olyan döntést, amely a saját érdekeiket képviseli, megtartva maguknak a döntés jogát.

Az eljárás természetéből adódóan a folyamat kontrollja végig a felek kezében marad, a közvetlen kommunikáció elősegíti, hogy a konfliktusok más megvilágításba kerüljenek, a múltbéli sérelmek felhánytorgatása helyett a jövőbeli együttműködés kerüljön a középpontba, így komolyabb esélyt teremthet arra, hogy az esetlegesen létrejött megállapodást a felek betartsák.

Amennyiben a házasságból gyermekek is származnak, akkor a bontás csak a család szerkezetének megváltozását jelentheti csupán. A közvetítés sikere persze sok tényező függvénye; kezdve a közvetítő személyétől és szakmabeli jártasságától – ami a felek személyes tapasztalatán alapul –, a résztvevő házasfelek kommunikációs hajlandóságán át, egészen a probléma mélységéig.

Miért éppen megállapodás?

KÉT tényezőt emelnék ki,IDŐ ÉS PÉNZ!

Bármilyen élethelyzetről- környezeti tényezőről- legyen is szó, a válás mindig fájdalmas. Ha gyerek is van, még nehezebb a helyzet. Az érzelmi elszakadás egyik vagy másik szülőtől, a környezeti változás, esetleg új otthon, mind nehézséget teremthet. Ezek nem csak egy gyermeknek érzelmileg megterhelő változások, hanem egy felnőttet is megviselnek. Nézzük a lehetőségeket.

IDŐ: Olyan hasonlattal tudnék élni, mint egy felszíni sérülés során a ragtapasz letépése. Lassan nagyon tud fájni, gyorsan sokkal kevésbé fájdalmas. A válás során is van sérülés. Ez is sérülés, csak egy érzelmi sérülés, ami még mélyebb és nehezebben gyógyuló, mint egy kis felszíni sérülés. Amennyiben a fenti hasonlatnál maradunk, sokkal hatékonyabb, minél gyorsabban túlesni ezen a folyamaton. Ami egy folyamat, hiszen megérik a szándék, kinél lassan, kinél gyorsabban- majd körbejárja a lehetőségeket a fél, és utána dönt. Az irány itt meghatározó, hogy merre indul. Az egyik irány, hogy beadja a keresetet és utána vízözön, a másik, hogy leül a házastársával, élettársával esetleg felkeresnek egy mediátort, és beszélnek, és beszélnek…akár sérelmekkel akár tényszerűen, és elmondják, hogy hogyan tudják elképzelni annak az időszaknak a lezárását.

Ideális esetben létrejön egy mindkét fél érdekeit tükröző megállapodás sok esetben egy kompromisszum -mikor mindenki enged az eredeti elképzeléséből-, de még mindig jobb, mint egy független bíró döntése, aki nem ismeri a felek életét, és sosem volt egyik vagy másik fél helyzetében. Mindenki megpróbál, engedni egy kicsit az eredeti elképzeléséből tudom, hogy ez nehéz, de a gyermek érdekeit kell mindenekelőtt figyelembe venni. Egy megállapodással együtt, benyújtani a keresetet, sokkal egyszerűbb és rövidebb folyamat.

Míg az első esetben a bírósági döntésnél, amiről nem tudjuk az elején, hogyan fog dönteni, vagyis a kereset beadásnál, akár 2-4 évig is eltart egy eljárás – gyermek esetén illetve vagyonmegosztásnál valószínűsíthető-. Megállapodás esetén néhány hónap alatt- akár még annál rövidebb idő alatt is- egy olyan megállapodás jöhet létre a felek között, amit ők maguk hoztak létre és benne van az elképzelésük és szándékuk a jövőjükről.

PÉNZ: bírósági illeték- ami vagyon esetén jelentős összeg- , jogi képviselők díjazása, szakértők, és még sorolhatnám a közben felmerült költségeket.

A megállapodással szemben, ami biztos kevésbé költséges, de hogy ha hozzávesszük hogy „ Az idő, pénz!”- talán el is dőlt a kérdés.

Nem azt állítom, hogy minden esetben működik a megállapodás, hiszen vannak olyan házastársak, akikkel egyszerűen képtelenség megállapodást létrehozni, de legalább meg kell próbálni, hogy minél előbb a továbblépés felé haladhassunk, és valamilyen szinten „jobb” viszony is fennmaradhasson.

A mediáció szerepe a vagyonmegosztásban

A mediációs eljárást a 2002. évi LV. törvény szabályozza. Célja, hogy a vitás felek békés, peren kívüli módon rendezzék a konfliktusokat, közvetítő segítségével.

A mediációnak számtalan előnye van a bírósági eljáráshoz képest, köztük, hogy gyors és költséghatékony , a bírósági eljárásokhoz képest a mediáció rövidebb ideig tart és alacsonyabb költséggel jár. Rugalmas megoldásokat kínál, a felek egyedi igényeik alapján alakíthatják ki a megállapodást, például részletfizetési lehetőségek vagy alternatív tulajdonmegosztás formájában. Kapcsolatok megőrzése, a békés megegyezés lehetőséget ad arra, hogy a felek között ne romoljon tovább a kapcsolat, ami különösen fontos, ha közös gyermekek vannak. Továbbá a diszkréció, a mediáció során elhangzottak bizalmasak, ami megóvja a feleket a nyilvános pereskedés kellemetlenségeitől.

Hogyan zajlik a mediáció a vagyonmegosztás esetében?

Elsősorban a felek megállapodnak abban, hogy mediátort kérnek fel. A mediátor meghallgatja a felek álláspontját és összegyűjti a szükséges információkat a vagyonról, a vagyonjogi igények rendezéséhez. A mediátor semleges közvetítőként segít a feleknek megérteni egymás álláspontját és közös megoldást találni. Továbbá a felek megbeszélik, hogy a közös vagyontárgyakat milyen módon osztják meg. Ideális esetben megállapodás jön létre a felek között, aminek írásbeli rögzítésére kerül sor, és ez szükség esetén bírósági jóváhagyásra kerülhet.

Fontos megjegyezni, hogy a vagyonközösség megosztása során szükség lehet ügyvéd közreműködésére is, amennyiben a felek között vagyonmozgás történik, ingatlan tekintetében. Értem az alatt, hogyha az egyik fél megszerzi a másik fél tulajdoni hányadát, ellenérték/ megváltási díj megfizetése fejében.

A mediáció hatékony eszköz lehet a vagyonmegosztás során, mivel a felek kölcsönös megegyezésével biztosítható a békés rendezés. A 2013. évi V. törvény( Polgári törvénykönyv) és a 2002. évi LV. törvény ( Közvetítői eljárásról szóló törvény) által biztosított jogi keretek révén a mediáció lehetőséget nyújt arra, hogy a felek konfliktusait gyorsan, rugalmasan és diszkréten rendezzék. Amennyiben a felek hajlandók együttműködni, a mediáció a válási folyamat egyik legkonstruktívabb megoldása lehet, beleértve a vagyonjogi kérdések rendezését is.

Új év, új kezdet?

Januárban illetve már december végén, egyre többet csöng a telefonom, azzal kapcsolatban, hogy „szeretnék elválni, és mi ennek a módja?”

A hosszú idejű összezártság, akár már előre megviselheti a párokat, házasfeleket.

A tudat, hogy nincs munka, szabadság van, ott vannak egymásnak, összezárva, plusz az ünnepi hangulat, nem mindenkinek kedvez már pusztán tudati szinten sem.

Egyre gyakrabban keresnek fel ebben a helyzetben, azzal az ügyfelek, hogy ugyan még együtt élnek, nem is történt semmi helyrehozhatatlan esemény köztük, de szeretnének házassági vagyonjogi szerződést kötni, hogy rendezzék, majd a jövőre nézve a köztük lévő vagyonjogi helyzetet, és akár ha van gyermek, a gyermekükkel kapcsolatos jövőbeli terveket. Házassági vagyonjogi szerződés a házasság megkötése előtt vagy alatt lehet kötni.

Ez sem rendkívüli, hogy a felek előre, akár egy 10 éves házasság alatt kívánják, rendezni azt, amit egyébként a felek, egy válóper során vagy egy vagyonközösség megosztása során tudnának.

Érzelmi szempontból mindenképp kedvezőbb, hiszen amíg nem romlott meg a felek között a viszony, tudnak egymással egyeztetni, sokkal kedvezőbb körülményeket teremthetnek egy békés rendezésre, beleértve a vagyonjogi viszonyokat is, mint egy turbulensebb érzelmi időszakban, ahol már akár beadása került a kereset, vagy egyszerűen nagyon megromlott a viszony.

Ilyen kedvezőbb helyzetben, a felek közötti érzelmileg rendezett időszak, alapot teremthet a megállapodásra a felek között, elkerülve a hosszú, érzelmileg is kimerítő peres eljárást.

Kapcsolattatás, „anyu- apu nem láthatlak?”

A "kapcsolattartás" kifejezés a magyar jogban az elvált vagy különélő szülők közötti kapcsolattartás szabályozását jelenti, különösen a gyermekek vonatkozásában. A gyermek érdekeire tekintettel alkalmazható. Ideális esetben, a gyermek számára, -aki 18 éves korig értendő-, az érdekeire tekintettel, kapcsolattartás határozható meg számára, amelyet a 2013. évi V. törvény azaz a Polgári Törvénykönyv biztosít.

A törvény legfőbb célja, hogy biztosítsa a gyermek jogait, figyelembe véve a gyermek érdekeit, miközben biztosítja a szülők jogait is a gyermekkel való kapcsolat fenntartásában. Figyelembe véve a gyermek életkorát, szükségleteit és minden olyan tényezőt, amely befolyásolja a gyermek legjobb érdekeit.

A kapcsolattartás alatt azt értjük, hogy a gyermek édesanyja és édesapja között, vagy egyéb jogi szabályozás alapján az egyéb jogosult személyek – nagyszülők- számára biztosított jog a gyermekkel való kapcsolattartásra, amely a gyermek megfelelő érzelmi és pszichológiai fejlődését segíti.

A kapcsolattartás módja eltérő lehet. A kapcsolattartás lehet személyes találkozás, telefonos, internetes vagy egyéb módon történő kapcsolattartás. Az egyes formákat a bíróság vagy gyámhatóság illetve a szülők közösen határozzák meg.

A legcélravezetőbb és gyakorlati szempontból a leginkább alkalmazható, ha a szülők közösen határozzák meg a kapcsolattartás módját, arra tekintettel, mert így a gyakorlati szempontokra is kiterjedően tudnak egy könnyebben kivitelezhető kapcsolattartást kialakítani. Gyakran előfordul példának okáért, hogy a szülők nem egy városban- vagy akár nem egy országban- élnek, így kapcsoltarttartás időről- időre nehézségekbe ütközhet. A felmerülő költségekről nem is beszélve.

Amennyiben a szülők más-más országban élnek, akkor a bíróság által meghatározott láthatási rendet nem könnyű mindig végrehajtani. A szülőknek együtt kell működniük, hogy a gyermek ne szenvedjen hátrányt a távollét miatt.

A kapcsolattartás történhet személyesen, de a technológia lehetővé teszi a videóhívások és egyéb digitális eszközök használatát is, ha a személyes találkozás nehézségekbe ütközik, azonban itt fontos szempont a gyermek életkora.

A nemzetközi jog szerint a gyermekekkel való kapcsolattartás nemcsak a szülők jogát, hanem kötelezettségét is jelenti. Amennyiben egy szülő akadályozza a másik szülőt a láthatásban, akkor jogi lépések is történhetnek.

Az Európai Unióban és más nemzetközi jogi területeken léteznek szabályozások és megállapodások, amelyek segíthetnek a szülők közötti kapcsolattartás érvényesítésében, ilyen például a Haagi Egyezmény a gyermekek védelméről és kapcsolattartásáról.

Ha a szülők nem működnek együtt, és a kapcsolattartás nem valósul meg, akkor a másik országban lévő szülő kérheti a közvetítő (mediátor) segítségét, vagy jogi eljárást kezdeményezhet.

A legfontosabb, hogy a kapcsolattartás során mindig a gyermek legjobb érdekeit – gyermek testi, szellemi, erkölcsi fejlődését – kell szem előtt tartani, és mindkét szülőnek közösen kell dolgoznia annak biztosításán, hogy a gyermek stabil és szeretetteljes kapcsolatokkal rendelkezzen mindkét szülőjével, még ha azok eltérő országokban is élnek.

Mi a különbség a mediátor és az ügyvéd között?

Gyakran keresnek fel azzal, hogy mi a különbség az ügyvéd és a mediátor között a tevékenységére tekintettel egy válás során.

Az ügyvéd az ügyfele, jogi érdekeit képviseli, a legjobb tudása szerint, az ügyfél által is meghatározott irányvonal elképzelés szerint. Ezzel ellentétben a mediátor a feleknek, akik önkéntes alapon keresik fel őt, segít a megoldani a konfliktusukat, nézeteltérésüket. Ez a segítség nem lehet befolyásoló, és a legfontosabb eleme, az önkéntesség vagyis a felek önként döntenek amellett, hogy mediátort keresnek fel. Amennyiben nem önkéntes mindkét fél részéről, nem beszélhetünk mediációról és eleve létre sem jön a mediáció.

A mediátor szerepe alapvetően a pártatlan. Ő nem képviseli egyik fél érdekeit sem, hanem csak segíti a feleket abban, hogy közösen találjanak megoldást a konfliktusra. A mediátor közvetítőként működik, és célja a megegyezés elérése. Az ügyvéd kizárólag a saját ügyfelének érdekeit képviseli, így nem pártatlan. Az ügyvéd az ügyfele számára dolgozik, és minden jogi lépését annak érdekében teszi meg, hogy a legjobb eredményt érje el az ügyfele számára. Az ügyvéd elsősorban jogi stratégiát alkalmaz, és jogi érvekkel, bizonyítékokkal alátámasztva képviseli ügyfele érdekeit. Az ügyvéd a peres eljárások során jogi eljárásokat indít, és a bírósági eljárásban illetve hatóságok előtt képviseli a felet.

A mediátor ezzel ellentétben az általa alkalmazott módszerek közé tartozik a nyitott kommunikáció ösztönzése, az aktív hallgatás, valamint a kreatív megoldások keresése. A célja, hogy a felek békés úton rendezzék vitáikat, anélkül, hogy a bíróság előtt kellene folytatniuk az ügyet. A mediáció célja a felek közötti konszenzus elérése, azaz egy olyan megállapodás, amely mindkét fél számára elfogadható. A mediátor nem hoz döntést, hanem arra törekszik, hogy a felek önállóan és kölcsönösen elfogadható módon oldják meg a problémát.

A mediátor és az ügyvéd szerepe alapvetően különbözik. Míg a mediátor a felek közötti pártatlan közvetítő, aki a megegyezést segíti elő, addig az ügyvéd jogi tanácsot ad, és képviseli ügyfele érdekeit a bíróság előtt. A mediátor a konfliktusok békés rendezésére, míg az ügyvéd a jogi küzdelemre specializálódott. Mindkét szakember fontos szerepet játszik a jogi és személyes konfliktusok kezelésében, de a választás attól függ, hogy milyen megoldást keresnek a felek.

Miért ne váljunk ügyvéd nélkül?

Az ügyvéd nélküli eljárás kockázatos lehet, és számos potenciális problémát vonhat maga után, függetlenül attól, hogy peres ügyekről vagy más jogi eljárásokról van szó. Néhány ok amiért nem árt végig gondolni, az ügyvéd felkérését vagy felkeresését:

1. Jogi szakértelem hiánya: Az ügyvédek jogi szakemberek, akik jól ismerik a törvényeket, a jogi eljárásokat és azokat a stratégiákat, amelyek egy ügy sikeres kezeléséhez elengedhetetlenek. Egy laikus számára a jogi nyelv és a jogszabályok alkalmazása bonyolult lehet, ami könnyen hibához vezethet.
2. Eljárási hibák: Minden jogi eljárásnak vannak speciális szabályai és határidői. Egy ügyvéd segít biztosítani, hogy az eljárásokat megfelelően, a határidők betartásával végezzük el. Ha valaki ügyvéd nélkül próbál eljárni, könnyen elfelejthet fontos határidőket vagy nem megfelelően készíthet elő jogi dokumentumokat, ami akár az ügy elvesztéséhez is vezethet.
3. Szerződések és jogi dokumentumok szabályos kezelése: Mivel a jogi dokumentumok, szerződések vagy egyéb papírok pontos megfogalmazása és érvényesítése kulcsfontosságú, egy ügyvéd segíthet a helyes megfogalmazásban és biztosítja, hogy azokat a megfelelő formában és jogilag érvényesen állítsák össze.
4. Bírósági eljárások folyamata: Ha perre kerül a sor, egy ügyvéd tapasztalata és szakértelme segíthet eligazodni a bírósági eljárás bonyolultságában, a tárgyalások lebonyolításában, valamint az ellenkérelem és a kereset előterjesztésében.
5. Költségmegtakarítás és ügyfélvédelem: Bár az ügyvéd díja költséget jelenthet, hosszú távon az ügyvéd segítsége megtakarítást hozhat, mivel segíthet elkerülni az esetleges hibákból felmerülő költségeket, és biztosíthatja, hogy az ügyfél szempontjából a lehető legjobb eredményt érjük el.
6. Jogszabályok változása: A jogszabályok folyamatosan változnak, és az ügyvédek naprakészen követik az új törvényeket, és ítélkezési gyakorlatokat, amelyek nagymértékben befolyásolják az ügyek kimenetelét.

Az ügyvéd nemcsak jogi kérdésekben, hanem a legjobb megoldás elérésében is segíthet, akár egyeztetéssel- peren kívüli eljárással, mediációval-, akár a peres eljárás formájában. Tapasztalatukkal abban is segítenek, hogy a lehető legjobb tárgyalási pozíciót alakítsák ki.

Összességében az ügyvéd segítsége elengedhetetlen a jogi eljárások során, hiszen a szakértelem, tapasztalat és a jogi védelem biztosítása nélkül könnyen hátrányos helyzetbe kerülhetünk.

Mennyi a reális gyermektartásdíj?!

A reális gyermektartásdíj megállapítása jogi szempontból komplex és érzékeny téma, mivel a gyermektartásdíj összegét számos tényező befolyásolja. biztosítsa, Az alábbi cikk segítséget nyújthat, a reális gyermektartásdíj megállapításának alapjairól.

A gyermekek érdekeinek előtérbe helyezése alapvető szempont minden gyermekkel kapcsolatos jogi eljárás során, így a gyermek feletti szülői felügyeleti jog, a kapcsolattartás, illetve a gyermek tartása körüli kérdésekben is. A gyermek tartásdíjának meghatározása kiemelt szerepet kap, mivel nemcsak a gyermek közvetlen szükségleteit fedezi, hanem a szülők közötti jogviták rendezését is elősegíti.

A gyermektartásdíj összegét a Ptk. határozza meg, amelyek világosan rögzítik a tartásdíj kérdését. A gyermektartásdíj kiszámítása általában figyelembe veszi a következő tényezőket:

A gyermek szükségletei: Az elsődleges tényező a gyermek életkori szükségletei, például az étkezés, ruházat, egészségügyi költségek, iskola, oktatás, illetve az egyéb napi életvitelhez szükséges kiadások.

A szülők jövedelme: A bíróság figyelembe veszi a szülők jövedelmét, de ezen túl az egyéb anyagi lehetőségeiket, tehát a havi rendszeres bevételek mellett az ingatlanok, megtakarítások, illetve egyéb jövedelemforrások is szerepet kaphatnak. További szerepet kap a szülők tartásra való képessége és a gyermek életkora és egyéb körülményei

Az ügyvéd feladata, hogy segítséget nyújtson az ügyfeleknek a gyermektartásdíj reális meghatározásában, és segítse a bíróság előtt való megfelelő képviseletet.

A szülők közötti megállapodás: Amennyiben a szülők közötti egyezség alapján történik a tartásdíj meghatározása, az ügyvéd szerepe az, hogy biztosítsa, hogy a megállapodás megfeleljen a gyermek legjobb érdekének, és jogilag is helytálló legyen. Ebben az esetben jellemzően a szülők a tartásdíj összegében és a fizetési ütemezésben egyeznek meg.

Bírósági eljárás: Amennyiben a szülők nem tudnak megegyezni, a bíróság jár el. A bíróság a gyermek legjobb érdekeit szem előtt tartva dönt a tartásdíjról, figyelembe véve a fent említett tényezőket. Az ügyvéd a bíróság előtt az egyik fél jogait képviseli, és segít abban, hogy a gyermek megfelelő ellátása biztosított legyen.

A "reális" tartásdíj azt jelenti, hogy az összeg megfelelő fedezetet biztosít a gyermek napi szükségleteire, figyelembe véve a szülők pénzügyi helyzetét. Ugyanakkor a bíróság nem engedi meg, hogy a tartásdíj túlzott terhet jelentsen bármelyik szülő számára, ezért a tartásdíjat mindig a szülők tényleges anyagi lehetőségeihez igazítják.

A reális gyermektartásdíj kérdése mindig az adott családi helyzethez igazodik, figyelembe véve a gyermek szükségleteit, a szülők anyagi helyzetét és egyéb körülményeket. Az ügyvéd szerepe nemcsak a jogi tanácsadásban, hanem a megfelelő megállapodás kialakításában és a bírósági eljárásban is jelentős lehet.

A Mediáció menete

A mediáció egy alternatív vitarendezési eljárás, amely során egy semleges, független harmadik fél (mediátor) segíti a feleket abban, hogy közösen találjanak megoldást egy közöttük lévő konfliktusra vagy vitára. A mediáció önkéntes és bizalmas jellegű, és a felek saját döntésük alapján dolgoznak ki egy megoldást.

A mediáció menete az alábbiak szerint alakul a mediációs eljárás egyik fontos eleme, a megfelelő mediátor megtalálása. Érdemes közösen választani egy olyan közvetítőt, akinek személye felől egyik félnek sincs kétsége.

Elengedhetetlen eleme a mediációnak az önkéntes részvétel a felek részéről. Ezt követően a sikeres időpont egyeztetés után a mediátor tájékoztatja a feleket, az önkéntességen túl arról is, hogy ez az eljárás bármikor megszakítható.

Természetesen a mediátor részéről a titoktartás és az ezzel együtt járó bizalom kiépítése is fontos szempont. A mediáció alkalmával szenzitív információk hangozhatnak el, amelyeknek ott is kell maradniuk. A szerződéskötést követően megkezdődik a mediációs ülés. A bevezetőben a mediátor bemutatkozik és bemutatja az eljárást is. Ezt követően a felek nyilvánítják ki szándékukat, hogy miért vannak ott és mit várnak az eljárástől. Mindkét fél lehetőséget kap, hogy elmondja saját álláspontját. Fontos szempont, hogy mediáció során sosem a hibák keresése a lényeg, hanem a problémák gyökereinek feltárása és ezen keresztül az álláspontok közelítése.

A mediátor segít abban a feleknek, hogy a problémákra – konstruktív- kompromisszum szülessen. Ami szószerinti értelemben is, kölcsönös engedmények útján tud megvalósulni.

Amennyiben a felek közösen elértek egy olyan megoldást, amely mindkettőjük számára megfelelő, a mediátor segít a részletek tisztázásában, a felek írásban rögzítik azt, szükség esetén – megelőző szerződéskötés nélkül- ügyvéd által ellenjegyzett megállapodásba is foglalhatják azt. Vannak helyzetek, amikor elengedhetetlen az ügyvédi ellenjegyzés. (pl. házassági vagyonközösség megosztása során)

Amennyiben a mediáció során nem születik megállapodás, vagy a felek úgy döntenek, hogy nem kívánnak tovább dolgozni a vitán, akkor a mediáció lezárul. A mediátor tájékoztatja a feleket a további jogi lehetőségekről.

Sikeres közvetítői eljárás során a felek és a mediátor visszajelzést adnak az eljárásról, amely segítheti a jövőbeli mediációkat.

A mediáció tehát egy rugalmas és hatékony módja a konfliktusok kezelésének, amely lehetőséget ad arra, hogy a felek közösen találjanak megoldást anélkül, hogy bírósághoz kellene fordulniuk.