A magyar házassági bontójog nem alkalmazza a vétkességet. Az egyik fél másikkal szemben tanúsított hűtlenségét vagy fizikai fellépést, így az a fél is kérheti a házasság felbontását, aki házastársi kötelességét megsértette. A házasság felbontását kizárólag bírósági úton lehet kérni.
Az új Ptk. a házastársak egyező akaratnyilvánításán alapuló (“úgynevezett megegyezéses”) és a nem megegyezésen alapuló házasság felbontásának szabályait választja szét a törvényszövegben. Akkor sem a megegyezés szabályai alkalmazhatók, ha az egyik fél szeretne elválni, a másik nem, vagy ha mindketten egyetértenek a válás szándékával, de az okokat nem kívánják boncolgatni.
A bíróság a házasságot akkor bontja fel, - a házastárs kérelmére - ha teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ebben az esetben a bíróság a megromlás egész folyamatát vizsgálja, feltárja annak lélektani hatásait is. Gyakran vétkesség nélkül is elhidegülhetnek egymástól a felek, de domináns kötelességsértő magatartások is felmerülhetnek az okok között, mint pl. a hűtlenség, alkoholizmus, durva tettlegesség.
A bíróság a házasság megromlásának tényét a felek személyes meghallgatása, tanúvallomások, valamint szükség esetén szakértői vélemények alapján állapítja meg. A bizonyítási eljárás során a bíróság mérlegeli a házastársak előadását, a kapcsolatuk történetét, a megromlás okait és körülményeit, valamint a felek jövőbeli együttélésének lehetőségét. Különös figyelmet fordít a bíróság a kiskorú gyermekek érdekeire, amennyiben a házasságból gyermekek származnak. A házasság felbontása iránti kérelem benyújtása önmagában nem jelenti a házasság automatikus felbontását, a bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a házasság valóban helyrehozhatatlanul megromlott.
A házasság felbontása komoly érzelmi és gyakran anyagi megterhelést jelent a felek számára. A válás folyamata mindkét félre pszichésen megterhelő lehet, különösen akkor, ha a kapcsolatban domináns kötelességsértő magatartások is jelen voltak. A válás nem csupán a két felnőtt életét érinti, hanem hatással lehet a közös gyermekekre, a tágabb családra és a baráti kapcsolatokra is. A válás utáni időszakban a feleknek gyakran új élethelyzethez kell alkalmazkodniuk, amihez időre és megfelelő támogatásra lehet szükségük.